Mintha mesét mesélnék, úgy írtam e verseket!

---

Egy Élet!

Elmesélek valamit, mi rég kínozza szívemet,

Hallgasd meg e fájdalmas történetet.

Volt egy lány, ki életében egyszer szeretett,

De a fiú nem neki szánta e szerepet!

A lány nagyot csalódott az egész világban,

Pedig tudta, az életben senki sem hibátlan!

Felemelte hát fejét és büszkén élt tovább,

Szívébe mélyen elrejtve őrizte bánatát.

Nem látta senki mit is érez valójában,

Pedig rég nem élt már a Valóságban!

A fiú sem tudta milyen titkot félt,

A lány már csak egy csodát remélt!

A fiú előtt e csoda rejtve maradt,

Pedig gyönyörű ajándék egy kisbaba.

Kilenc hónap elteltével, pocakja még mindig titok maraddt,

Jól őrizte titkát hű barátainak veszélyes hada!

Mikor aztán édes kisbabája világra jött,

A fiú hónapokig hiába kereste, várta őt!

Egy nap aztán újra szembe jött vele a lány,

Valami furcsa volt,  megváltozott talán.

Szeme boldogságtó fénylett, csak úgy ragyogott,

Csak hűséges barátai tudták a csodálatos titkot.

Szívébe végre boldogság költözött, de még fájt a múlt,

Lelke nem tudta legyőzni a retegett borút!

A fiú figyelte mosolyát, s szívében megnyílt egy ajtó,

Szenvedélyes érzés és gyben nagyon felkavaró!

Minden mozdulatát leste, várta, hogy ránézzen,

A lány meg is tette, de lopva, igen félénken!

Még nem akarta, hogy a fiú tudja apa lett,

A megfelelő idő még el nem érkezett!

Egy héttel később talán, fényképeket hozott a lány,

Egy kislányt ábrázoltak, ki hol szomorú, hol vidám!

A fiú egyet látott csupán, mégis felfedezte a hasonlóságot,

Egyik pillanatról a másikra megváltozott, megértette a titkot!

Nem értette, a lány miért titkolta az igazságot,

Miért akarta leplezni az igazi világot?

Szemében ekkor pajkos fény villant,

Agyába egy titkos fegyver, jó terv illant.

Tudta jól, hogy vissza kell szereznie a lányt,

Ki kell űznie szívéből a gonosz magányt!

Nem tudta segítséget kitől kérhetne,

Tervet kinek a fejébe, hogyan rejthetne?

Elsírta bánatát a hű barát hadnak,

Tudta, segítséget csak tőlük kaphatna!

De előbb meg kell győznie őket,

Igazán, szívből szereti barátnőjüket!

A kisbabának apja akart lenni,

Hogy bántotta a lányt el akarta feledni!

Minden fontos pillanatban mellette akart állni,

Nézni ahogy alszik, apró kezecskéit csodálni!

A hű barát had látta, hogy a fiú szenved,

Hát kitaláltak ők is egy furfangos tervet!

Véletlenül hozták össze őket,

Rejtve mindentől az összeesküvőket!

Mikor a lány karján gyermekével megpillantotta a fiút,

Úgy érezte leleplezték és az igazság elől már nincs kiút!

Bevallotta hát a titkot, a csodát,

Bemutatta egymásnak az apát és a babát!

A fiú szemébe könnyek gyűltek,

Kezei, lábai remegtek, elgyengültek!

Lánya nagy szemekkel nézett fel rá,

Mintha életét az ő nagy kezeibe adná!

Így lettek hát ők egy boldog család,

Ilyen is lehet! Várd a csodát!

Én már nem várok, és nem hiszek,

Mert számomra csak álom a boldog élet!

2009. Január 21.

Oldal: Mese-versek
Versek, regények rólam nektek! - © 2008 - 2024 - versekvilaga.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat