Van, hogy a szerelem nem szép, sőt igazán fájdalmas

---

Szívem!

Szívem újra vígaszra vár,

Nem tudja miért maradt árván!

Tudja, hogy neki is van hibája,

Mégsem érti, miért született e Világra?

Ha rá örök szenvedés vár,

Mentsvára a halál!

Fáj, mikor egy szív megszakad,

Nem akarja, hogy Ő is érezze a fájdalmat!

Szívem újra egyedül dobog,

Úgy érzi, nélküle nem lehet boldog!

Nem érti miért kell neki más szíve,

Miért nem kell neki az ő kincse?

Miért kell megint szomorúnak lennie?

Miért nem lehet egyedül csak vele?

Szívem próbálja tanulni a szenvedést,

Nem tud betömni több repedést!

Szívem darabjai, mint kirakós játék,

Nem érti miért nem lehet ez másképp?

Nem érti Őt miért nem lehet szeretni?

Miért kell neki folyton szenvedni?

Légy hát boldog mással egy életre,

Ne feledd, hogy volt egy lány, ki létezett,

És téged őrülten szeretett.

2008. November 27.

Vallomás....

Nem tudom mit érzek,

Csak egy percet kérek!

Azt tudom, jó veled lenni,

Jó érzés melletted ébredni!

Hozzád bújni ha fázom,

Ha ölelésre vágyom!

Nem tudom ez miért van,

Már százszor átgondoltam!

Szeretek veled beszélgetni,

Veled jókat nevetni!

Hiányzol, ha nem vagy velem,

Rossz, mikor nem lehetsz mellettem!

Sajnálom, ha most veled rosszat teszek,

Bevallom, téged nagyon szeretlek!

Már nem csak úgy, mint barátot,

Egyszer majd te is belátod!

Ha emlékszel mit írtam neked,

Hogy szerelem nélkül szeretkezni nem lehet!

Most már tudod mit érzek,

Ha nem vagy itt, ezer sebből vérzek.

Remélem megérted, szívem ellen nem kűzdhetek,

Hát megpróbálok élni nélküled.

Gondolom vallomásom kissé fájdalmas,

Ha ezt elfelejted, azzal sem bántasz!

Csak egy dolgot kérek tőled,

Ne hagyd, hogy ne halljak felőled.

Szerettem volna, ha ezt tudnád,

Csak őszinte akartam lenni hozzád!

Nem élt a Világ még ilyen ostobát, mint én vagyok,

Mert szólni nem merek, inkább hallgatok!

2008. December 20.

Megállt az idő...

Megállt az idő, többé jót nem várok,

Szívemben sötétség húzódik, mély árok!

Tőlem többé jó szót nem hallasz,

Mert soha nem beszélek már, bármit akarsz.

Megáll az idő, újra bánat van bennem,

Mert tudom, hogy kit szeretek nem lesz mellettem!

Eldöntötted, hagytam legyen amit Te akarsz,

Azt is tudom, lelked bajával többé nem zavarsz!

Megállt az idő, csak a rossz maradt nekem,

Tudom, többé jó nem lesz az életemben!

Meghaltam újra, sebzett szívem nem gyógyul,

Helyzetem is romlik, nem javul!

Megállt az idő, többé nincsenek barátok,

Nem történik semmi jó, hiába várok!

Szívem elszorult, folytogatja a kín, a bánat,

Megígérted nem bántasz, még sem kellek barátnak!

Megállt az idő, és elmúlt vele az öröm is,

Szívemben minden seb után ott marad a tövis!

Hogyan kérjelek, hogy többé ne bánts?

Mert amit velem teszel, maga a halál!

2009.04.28.

Oldal: Szomorú versek
Versek, regények rólam nektek! - © 2008 - 2024 - versekvilaga.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat