Versek, regények rólam nektek!
Ha szereted a verseket és kisregényeket, akkor most igazán jó helyen jársz!Ha valami történik velem, rímbe szedem. Jól esik kiírni magamból a bánatot, örömet és minden más érzést! Legtöbbször a szerelem az ami bánt, de már nem bánom...
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Ezek a legújabb verseim!
Ajánlom Babámnak, Dale-nek
Távol tőlem...
Távol vagy tőlem, és félek,
Félek, hogy megőrülök érted!
Nem szabadna így lennie,
Nem szabadna szívemnek félnie!
Távol vagy tőlem és ez nem jó,
Amit érzek, el nem mondható!
Tán egy álomhoz lehetne hasonló,
Egy fura érzés, mi meg nem fogható!
Távol vagy tőlem, nem közel,
Hogy mi lesz, még nem dőlt el!
Talán nem kellett volna megtörténnie,
Szívednek, szívembe költöznie!
Távol vagy tőlem, ez még sem indok,
Nem értem miért vagy velem néha undok!
Persze a távolság nagyon nagy Úr,
Ez mégsem lehet ebből kiút!
Távol vagy tőlem, már nem érzek,
Szívemből mondom, hogy tőled félek!
Már nem tudom mit is akarok,
Lehet, hogy tőled távol maradok!
Távol vagy és nem is lehetsz közel,
Mégis érzem, ahogy karod ölel!
Talán búcsúznom kellene tőled,
De akkor a búcsúm ölne meg!
2009-11-22
Álmok
Tán csak egy őrült pillanat volt,
Egy mindent elsöprő vad álomról szólt!
Mikor nem volt határ, mi visszatartson,
Csak forró szenvedély, mi felolvasszon!
Az álmok vadvizű tengerén,
Nincs más, csak a valóság és Én!
Mégis érzem, Te vagy a Világ bennem,
A zene a szívemben, a lelkemben!
Álmok, álomképek, ezernyi remény,
Kell, hogy létezz, légy az enyém!
Őrülten forró csókod sosem felejtem Én,
Mert valóság vagyok, nem álom lény!
Álmok játszanak a képzeleteddel,
Magad előtt látod, hogy velem ölelkezel!
A télből, a forró nyárba vágyom igazán,
Boldog lennék, ha a Napot láthatnám!
Talán csak egy őrült pillanat volt,
Én mégsem bánom a tegnapot!
Nem csak álom volt, mi történt,
Mert magamtól jöttem, önként!
Nem álom vagyok, hanem valóság,
Elképesztő mi benned lakik, a bátorság!
Hihetetlen erő rejlik benned,
De tudod, h mit kell tenned!
Az álmok vadvizű tengerén,
Én létezem s a remény!
A remény, hogy létezel,
És egy nap enyém leszel!
2009-11-11
Búcsú
Ha búcsúzni fáj,
Menni akkor is muszáj!
Az élet is csupa bánat,
De nem fordíthatsz hátat!
Élned kell tovább büszkén,
Emlékezve rám, ha szeretnéd!
Mert akármennyi is a szenvedés,
Elfojtja bánatod a szenvedély!
És ha néha fáj is az emlékezés,
Nem gyógyít meg a felejtés!
Ha búcsúznod fáj,
Menned akkor is muszáj!
Csendes búcsúszavak,
Mit ajkaid suttognak!
Talán nem fájna, ha látnálak még,
De ez csak álom, az utolsó remény!
Egy fűszál, mibe kapaszkodhatok,
Hogy egy utolsó csókot még kaphatok!
Ajkaim szomjaznak ajkaidra,
Hogy ez majd gyógyír lesz bánatomra!
Ha búcsúzkodni fáj is,
Neked menned akkor is muszáj!
Gyengéden forró ölelést szívem vár,
Hogy karjaidban megnyugvást talál!
Még ha egy percig is tart csak a béke,
Akkor sem tudhatod, hogy mi lesz a vége!
Tán egy szép tavaszi délután,
Újra Téged csókolhat a szám!
Hogy két kezem téged karoljon át,
Ebben az ügyben nem tűrök vitát!
2009-10-30
Tűzben...
Tűzben ég gyenge szívem,
Nincs, kiút érzem!
Testem folyton lángol,
De nem vagyok elég bátor!
Tűzben égve álmodom rólad,
Folyton magam előtt látom arcodat.
Csibészes mosollyal vigyorogsz rám,
Ajkam, szemem, minden percben kíván!
Tűzben, ebben a tűzben lelem halálom,
Mert rajtad kívül, semmire sem vágyom.
Csókod íze ajkamon ott ragadt,
Az emléken kívül más nem maradt.
Tűzben forr fel a vérem,
Hogy nem játszol velem, remélem.
Mert szívem könnyen törik, megszakad,
S ha bántasz, lelkem is távozik, elszalad.
Tűzben égve, szívemre hallgatva várok,
Az utcán egyedül, magányosan járok.
Nem találok már szépet a világban,
Hogy beléd szerettem, talán már meg is bántam.
Tűzben ég testem, lelkem, mindenem,
Szívemre hallgatok, ez az egy esélyem.
Mert míg meg nem kapom, amire vágyom,
A harcot fel nem adom, azt garantálom!
Tűzben égve ébredek fel minden éjjel,
Nem jön az álom, elkerül szenvedéllyel.
Éberen fekszem az ágyamon és látom,
Felém hajolsz, megcsókolsz, én még sem bánom!
Tűzben égve virrasztok hosszú éjszakákon,
Folyton csak gondolkodom, rágódom a magányon.
Milyen is lehet igazán boldognak lenni?
Végre melletted, s nem egyedül ébredni!
Tűzben emésztem szegény szívem,
Mert, hogy veled leszek, még mindig remélem!
Tudom, hogy bonyolult, nem egyszerű az élet,
Szerető szívedet egy kőszívre cserélted!
Tűzben égek, és Te hagyod, hogy reméljek,
Ha így marad, várom, hogy elégjek!
Szívem mélyén már burjánzik a fájdalom,
De úgy látszik megőrültem, mert Érted mégis vállalom!
Tűzben égve, már nem is tudom, mit akarok,
Szeretni vagy feledni, még ha bele is halok!
Egyik sem egyszerű, nekem elhiheted,
Szívem megszakad, annyira szenvedek!
A tűz mi bennem van, lángol,
De ha melletted vagyok, csak pislákol!
Szeretlek őrülten, és ugyanúgy félek,
Hogy amit irántad érzek, te egyáltalán nem érted!
A tűz lassan csillapodik bennem,
De mindig teszel valamit, hogy újra feléledjen!
Nem értem Én, mi ez a játék,
Csak a tett az, ami számít, nem a szándék!
Cseppnyi vallomás...
Mint egy csepp harmat a fűszálon,
Magányosan élem világom!
Tőled semmi mást nem kérek,
Csak engedd meg, hogy szeresselek!
Számodra minden olyan bonyolult,
Szívem sajog, árva és nyomorult!
Miért nem lehet egyszerűen szeretni?
Miért kell folyton szenvedni?
Mint árva lélek a Földön,
Szerelmed olyan, mint a Börtön!
Nem engedd, egyre csak kínoz,
Mindennap új gyötrelmet hoz.
Álmok, Álom világok, ezek maradtak nekem,
Mert jól tudom, nálad nincs esélyem!
Mégis oly jó várni, álmodni, reménykedni,
Hogy engedsz, s hagyod magad szeretni!
Mint egy madár, csendes tavaszi hajnalon,
Úgy vágyom rá, hogy átöleljen a karom!
Szeretnék hozzád bújva ébredni egy alkonyon,
S a füledbe súgni: Szeretlek nagyon!
Holdsugárként ragyognék neked minden éjjel,
Szeretnélek, ha hagynád, forró szenvedéllyel!
Tűzben égnénk, felhevülnénk, lángolnánk,
De mégis mind a ketten újra meg újra akarnánk!
Mint esthajnalcsillag kísérnélek utadon,
Hogy minden percben suttogjam, rád vágyom!
Veled minden perc, minden mosoly egy álom,
Ha csalódni fogok, Én akkor sem bánom!
Csak szeretni tudlak téged, gyűlölni soha,
Még ha a Te szíved bánt is, és a világ is mostoha!
Nekem a fekete és a fehér is gyönyörű színek,
Ha a világ össze is omlik, bennem akkor sem szűnnek!
Mint napsugár, az első őszi eső után,
Ha nézlek, nézhetlek, elbambulok bután!
De szívem akkor is repes, ha láthatlak,
Megígértem, Téged soha nem bántalak!
De ez az ígéret kölcsönös volt,
Szép este volt, ragyogott ránk a Hold!
Szeretnék hát neked egy vallomást tenni,
Soha senki mást nem fogok így szeretni!
2009. szeptember 9.
Várni rád...
Mint télen a nyárra, jó várni rád,
Az idő nem számít, ha vár melletted a boldogság!
Eltelt már ezer év, mégse bánom,
Érted szereztem meg a halhatatlanságom!
Mint eső után a szivárványra,
Még most is jó várni rád!
Most elválaszt egy egész világ,
Mégsem követtünk el hibát!
Mint a hidegben a forróságot,
Még mindig jó várni rád!
Nem számít, hogy mások mit gondolnak,
Mert még mi örökké élünk, ők alszanak.
Mint forró nyárban a hűs tóra,
Még akkor is jó várni rád!
Ha te akarnád, tán boldog lennél,
Ha akarnád, örök nyárban velem élhetnél!
Mint csalódás után a boldogságra,
Oly jó várni rád!
Te nem kértél, mégis tudom,
Ha várok rád, meglelem boldogságom!
2009.06.26.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 13
Tegnapi: 2
Heti: 15
Havi: 205
Össz.: 164 066
Látogatottság növelés
Versek, regények rólam nektek! - © 2008 - 2024 - versekvilaga.hupont.hu