Versek, regények rólam nektek!
Ha szereted a verseket és kisregényeket, akkor most igazán jó helyen jársz!Ha valami történik velem, rímbe szedem. Jól esik kiírni magamból a bánatot, örömet és minden más érzést! Legtöbbször a szerelem az ami bánt, de már nem bánom...
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Kedvencek, amelyeket mások írtak, de én mégis imádom őket!
Vannak, amelyeket egy régi, elsárgult füzetben találtam!
Szeretnék veled találkozni egy éjszakán,
Bevallani neked, h Szeretlek igazán.
Egy forró csók után bevallani neked,
Hogy nem tudok élni nélküled!
Rá fogsz majd jönni, ha elmúlnak az évek,
Volt egy barna lány, ki szeretett Téged!
Tudom lesznek tőlem szebbek,
Kik hű szerelmet ígérnek néked,
Én akkor is szeretni foglak téged!
Én nem bántam meg semmit, ami történt,
S ha lehetne, épp úgy kezdeném.
Hogy átölelném a vállad,
S megcsókolnám a szádat könnyedén.
Én nem bántam meg semmit, ami történt.
Hogy jött egy nap s mással láttalak,
Hogy aznap este a szokott randevúra,
Nem jöttél, hiába vártalak.
Már nem fáj a múlt,
Egy csillag lehullt.
Én nem haragszom rád.
Csak emlékszem, És szívemen
Egy sóhaj hullámzik át.
Én nem bántam meg semmit, ami örtént,
Talán majd egyszer elfelejtelek.
Csak homályosan emlékszem majd arra,
Mikor boldog voltam veled!
Tudom, hogy nem jössz el,
Mégis oly jó várni.
Hazudni kell a szívnek,
Hogy ne tudjon fájni.
Tudom, hogy nem szeretsz,
Hogy mással élsz.
Rajtam csak nevetsz,
Ha bánat ér.
De nem átkozlak,
Tudom vége már.
Majd ha boldog leszel,
Gondolj néha rám.
Hazudni nem tudok,
Nem is fogok neked.
Téged bántani nem tudlak,
Mert Szeretlek!
Legyen ez a vers, Szerelmi vallomás,
Rajtad kívül nem szeretek senki mást.
Nem mondom, hogy szeress,
Azt sem, hogy gondolj rám.
Ha szíved nem gondolja,
Hiába mondanám.
Valaki rólad álmodik,
Valaki boldog, ha szemedbe néz.
Valaki szemébe miattad könny ragyog,
S ez a valaki én vagyok.
Hazugság volt minden szavad,
Hazugság volt, ne is tagadd!
Mit tegyek, hogy ne gondoljak rád?
Gyere vissza, hazudj tovább!
Bocsájtsd meg nekem,
Hogy szívem érted dobog.
Hogy szeretni mást soha nem fogok.
Ígérem nem zavarlak többé,
Ígérem végleg elmegyek.
Egy barna lány félre áll utagból,
Nem lesz többé játékszered.
Szemed csillogásán látom,
Örülsz, hogy elmegyek.
Meg kellett volna végleg tennem,
De mindent legyőz a szerelem.
Azért nem fáj,
Soha azért sem feledem.
Menj csak tivább utadon,
Azért sem fáj az égi álom.
Azért sem fáj az első csók a számon.
A szél egy könnyű dallamot fütyürész,
A dallam könnyű, de feledni nehéz!
Szeretlek!
Ha majd az életben fájni fog valami,
Gondolkodsz s rájössz, hogy szeretsz valakit.
Te vagy az igazi, te vagy az egyetlen,
Még ilyen nagyon senkit sem szerettem.
Te vagy az életem, te vagy minden álmom,
Nem közlöm senkivel ezen a világon.
Ha majd érzed a július illatát,
Ha meghallod a kismadár énekének dallamát,
Ha majd lázba hoz egy szép nyári est,
Ha majd sírni fogsz e kis éneken,
Csak akkor tudod meg,
Mi is az a szerelem.
Ha eljön az éjszaka,
S az égen csillag ragyog.
Gondolj rám, mert szeretlek,
Bármíly messze vagyok.
Csendes nyári estén könnyes lesz a párnám,
Fáj a szívem, hogy itt hagytál, így egyedül, árván.
Sírok éted éjjel-nappal,
Úgy gyötör a bánat.
Álmomban mással látlak,
Mégis vissza várlak.
De szeretnék egyszer kismadár lenni,
Szabad ablakodon berepülni.
Rátenném asztalodra vérző kis szívemet,
Akkor talán elhinnéd, hogy Milyen nagyon Szeretlek!
A fiú és a lány
Együtt jártak ők sok éven át,
A fiú és a lány, két jó barát.
Hideg tél, mely őrzi a nap sugarát,
Kint találta őket az utcán.
Fogják egymás kezét, beszélgetnek sokat.
Boldogok voltak, mint senki más, a fiú és a lány.
Egy szép nyári nap így szólt a lány:
- Gyereket várok, szép kisbabát.
Sugárzott szeméből az öröm,
DE a fiú nem szólt, csak elköszönt.
S többé nem jön vissza már.
Némán és hidegen ez volt hát a nagy szerelem?
És megszüetett a kisfiú,
Kék szemű, barna hajú.
Boldog volt a lány,
Hátha eljön az apja talán.
De nem jött!
Hetek, hónapok egyre szálltak,
De ő reménykedett, hátha visszatér.
DE a fiú akkor már másnak ígért.
egyedül él a lány,
A kisfiúval árván.
Benne lelte örömét,
És elmúlt ifjúságát.
Nőtt a fiú, napról-napra szebb lett,
Megtanulta az első szót;
A legszebbett:mama.
Egy szép napon sétálni mennek.
A kisfiú ott totyogott az anyja előtt,
Szűk kis utcán ahol azelőtt jártak,
Felillantak az elmúlt szép napok,
S felsóhajt a lány:
- Oly rossz, hogy egyedül vagyok.
S a sarokban ifjú pár köszönt rá.
Kék szemű, barna hajú srác
És egy szőke lány.
A fiú visszanézett a lányra,
S a lány könnyein át így szólt:
- Látod kisfiam, Ő a Te édesapád.
Örök emlékezés...
Egy esős nyári délután,
A sors mulatott szenvedélyes akaratán.
Találkozott a szemem a szemeddel,
És én csendben pihentem el.
Csak a zajos, lombos fák tudták,
Hogy egy-egy csillag fénye sem tart soká.
És mert nem tudtam, nem éreztem még,
Sosem tudnám elfeledni én.
Nem hiszem, hogy találkozom még veled,
A világon sem lesz mindig élet5.
Egy-egy elfelejtett órákat számolom,
És mégis érzem, hogy veled találkozom.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 13
Tegnapi: 17
Heti: 32
Havi: 222
Össz.: 164 083
Látogatottság növelés
Versek, regények rólam nektek! - © 2008 - 2024 - versekvilaga.hupont.hu